Kis híján két tonnányi tankönyv

Megérezzük-e a hívást, hogy segítsünk? Akár egy távoli országban felmerült nehéz helyzetről van szó, akár az adott pillanatban mellettem lévő felebarátról, észreveszem-e, hogy miben tudok segíteni? Ösztönözzenek minket is az alábbi tapasztalatok!

kis-hijan-ket-tonnanyi-tankonyv

Amikor barátainkkal arról beszélgettük, milyen válság van Argentínában, szóba került, hogy sok tankönyvre is szükség lenne ott, mert abból is hiány van. Megérlelődött bennünk a döntés, hogy belevágunk a gyűjtésbe, és az ismeretségi körünkben hirdetni kezdtük, hogy aki tud, adományozzon tankönyveket. Azonnal érkeztek a nagylelkű felajánlások. Sőt, volt, aki meghirdette a plébániáján, a szülők között, sőt, az újságban és a rádióban is közzétették a felhívást. Más városokban is elterjedt a gyűjtés híre, így összesen tizenhét mázsányi könyvet tudtunk összegyűjteni: mindenféle korosztálynak szóló tankönyvek voltak köztük, készen arra, hogy hajóval Argentínába vigyék őket. Valaki még további két mázsa könyvet gyűjtött össze, ezzel együtt pedig

ráadásnak még a postára adás költségeit is.

Akadtak menetközben nehézségek: nehezen találtunk alkalmas dobozokat, amik elbírják a könyvek súlyát, nem volt tapasztalatunk a vámügyekben stb., de mindenre találtunk megoldást. És sokaknak el tudtuk aztán mesélni, hogy mi volt az ösztönző erő, ami elindított minket: egy szolidárisabb és testvéribb világ utáni vágy.

S.A., Spanyolország

 

 

 

 

 

Egy családsegítő központban dolgozom. Egyik nap egy hátrányos helyzetű pár jött be hozzám segítséget kérni, velük volt a kilenchónapos kisgyermekük is. Alig volt pénzük, az asszonynak megsérült az egyik keze, és a babának nem volt meg mindegyik kötelező oltása. Mivel nagyon szigorú szabályok szerint működünk, minden kérésüket nem tudtam teljesíteni, de éreztem a hívást, hogy tennem kell valamit ezekért a felebarátaimért. Miután elláttam egy másik sürgős esetet, igyekeztem mindent megtenni a családért, megoldottam, hogy ne kelljen még egyszer eljönniük egy újabb időpontra, ami miatt buszjegyre kellene költeniük a kevéske pénzüket. Egyszer csak mellém perdült egy kolléganőm, hogy ő is segítsen az ellátásukban: bekötözte az anyuka sebes kezét, sőt, oltást is intézett a kicsinek. Mindketten boldogok voltunk, hogy tudtunk nekik segíteni.

Maina, Kanada

  • megosztas-feliratkozas-tamogatas
  • Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!

Fotó: pixabay

Forrás: focolare.org

Fordította: Péterfi Eszter

Legújabb könyveink: