Kész vagyok az életemet adni?

„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” (Jn 10,11)

A pásztor alakja népszerű volt Jézus hallgatóinak körében. Egyrészt, mert hozzátartozott kultúrájukhoz, mindennapi életükhöz; másrészt, mert a próféták a Messiás szimbólumát látták benne. Az ígért Megváltó – azonkívül, hogy király – egyben pásztor és vezető is.
S mi jellemzi viselkedését?
Abban a példabeszédben, mely János evangéliuma tizedik fejezetének fő témája, Jézus háromszor is használja az „életét adja” kifejezést, mintegy hangsúlyozván az igazi pásztornak azt a tulajdonságát, mely alapja és szintézise az összes többinek; vagyis hogy kész életét áldozni juhaiért.

„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.”

Jézus nyíltan beszél magáról: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) És mindvégig kész is erre az áldozatra.
Az Ő szeretete ajándékozó szeretet, mely valóban kész feláldozni, odaajándékozni életét.
Ahhoz tehát, hogy úgy szeressünk, mint Jézus, nem elég csak bizonyos mértékig megérteni a többieket; nem elég, ha érdeklődünk egy kicsit fájdalmaikról, s valamiképpen megpróbálunk könnyíteni terheiken.

„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.”

Akkor hát hogyan váltsuk életre ezt az igét?
Isten tőlünk is (legalább a szándékot és az elhatározást illetően) olyan szeretetet, olyan tetteket kér, melynek mértéke az Ő szeretete. Mindazt, amit pillanatról pillanatra teszünk azért, hogy megmutassuk iránta való konkrét szeretetünket, ennek az akaratnak, ennek az elhatározásnak kell áthatnia.
Csak az ilyen szeretetet nevezhetjük keresztény szeretetnek: mely nem csak valamiféle szeretet; nem egy máz csupán, hanem olyan szeretet, amely kockára teszi az életét is.
Mindannyiszor, amikor egy felebarátunkkal találkozunk, amikor telefonon beszélünk vele, levelet írunk neki, vagy valamilyen hétköznapi munkát végzünk azért, hogy szolgáljuk őt, próbáljuk meg feltenni magunknak a kérdést: kész vagyok az életemet adni érte? Ha így teszünk, keresztény életünkben egy minőségi ugrás, egy nagy minőségi ugrás fog bekövetkezni.
És látni fogjuk, hogy sok – a föld különböző pontjain élő – férfi és nő csatlakozik majd Jézushoz, mert vonzza őket az Ő hangja.