Isten ma is átalakítja a világot – Desmond Tutura emlékezünk

Az 1960-as években Angliában tanult teológiát, visszatérve Dél-Afrikába hamarosan püspök lett. Nelson Mandela emberi jogi küzdelmeinek támogatása miatt számos megtorlás érte a apartheidet gyakorló kormány részéről. 1984-ben Nobel-békedíjat kapott. Amikor 1994-ben megtartották Dél-Afrika első demokratikus választását, és Nelson Mandelát választották elnökké, az új vezető Desmond Tutut nevezte ki az Igazság és Megbékélési Bizottság (Truth & Reconciliation Commission) élére, amelyet az apartheid alatt történt jogsértések teljeskörű felderítésére és dokumentálására hoztak létre. Desmond Tutunak nagy szerepe volt abban, hogy az apartheid korszakát sikerült erőszakmentesen lezárni.

Az egész világgal megismertette az ubuntu fogalmát, melynek középpontjában az egymás iránti emberség áll; filozófiája az együttműködés, a törődés, és harmónia az összes teremtménnyel. Az „ubuntu” szó a dél-afrikai bantu nyelvekben gyökerezik.

„A megbocsátás nem felejtés, hanem épphogy emlékezés: emlékezni és mégsem élni a jogunkkal, hogy visszaüssünk. Adni egy második esélyt az újrakezdésnek. Az emlékezés különösen fontos. Különösen, ha nem akarjuk megismételni, ami történt.”

„Az apám mindig azt mondta: Ne emeld fel a hangod. Keress inkább jobb érvet. A józan ész nem mindig a leghangosabban kiabálók oldalán van. Egy rendezetlen tömeg nem feltétlenül a legjobb bírája annak, mi a helyes.”

„A különbségek nem arra szolgálnak, hogy elválasszanak, elidegenítsenek minket egymástól. Pontosan az a feladatuk, hogy képesek legyünk egymás szükségleteit kielégíteni.”

„Ha megbocsátunk és kiengesztelődünk ellenségeinkkel vagy szeretteinkkel, azzal nem azt állítjuk, hogy a dolgok nem azok, amik. Nem arról van szó, hogy hátba veregetjük egymást, és szemet hunyunk a hibák felett. Az igazi kiengesztelődés bemutatja a borzalmat, a visszaélést, a bántalmazást, az igazságot. Néha még ronthat is a helyzeten. Kockázatos belevágni, de végén megéri, mert csak az őszinte szembenézés a valósággal vezethet el az igazi gyógyuláshoz. A felszínes kiengesztelődés csak felszínes gyógyulást hoz.”

„Az ember csak más embereken keresztül válik emberré. Senki sem születik a világra kész emberként. Nem tudnánk, hogyan gondolkodjunk, járjunk, beszéljünk vagy viselkedjünk emberként, ha nem tanultuk volna meg ezeket más emberektől. Azért vagyok, mert mások is vannak. Minden ember részese a közösségnek, s ezek közül az első a család.”

„Ha másokat ellenségnek tekintünk, akkor azt kockáztatjuk, hogy azzá válunk, amit gyűlölünk. Ha elnyomunk másokat, végül magunkat nyomjuk el. Teljes emberségünk attól függ, hogy felimserjük a többiekben az emberséget.”

„Az ubuntu embere nyitott és elérhető a többiek számára, elismeri a többieket és nem érzi fenyegetőnek, ha a többiek tehetségesek és jók, mert biztos önmagában, ami abból fakad, hogy tudja, hogy egy nagyobb egészhez tartozik, és ha másokat lekicsinyelnek vagy megaláznak, kínoznak, vagy elnyomnak, akkor ő maga is megaláztatásban és lekicsinylésben részesül.”

„Az emberek a transzcendensre, a kifinomultra, a szépre, az igazra lettek teremtve és mindannyiunknak az a feladatunk, hogy ezt a világot kissé befogadóbbá tegyük ezek iránt a szépségek iránt.”

„Isten kedves gyermeke, azért írom neked e sorokat, mert olykor mindannyian átéljük a szomorúságot, mindannyian elvesztjük a reményt, mindannyian elkeseredünk, és úgy látjuk, hogy életünkben és a világban a szenvedésnek soha se lesz vége. Szeretném megosztai veled a hitemet és felismerésemet, hogy a szenvedés átalakulhat és megváltódhat. Nemlétezik teljesen reménytelen helyzet. Istenünk szakértője a káosszal való bánásnak, a széttörtségnek, és minden rossznak, amit csak el tudunk képzelni. Isten rendet teremtett a rendetlenségből, kozmoszt a káoszból, és Isten ezt mindig meg tudja tenni, most is, a mi személyes életünkben is és nemzetünk és az egész világ életében is… Igen, Isten ma is átalakítja a világot – rajtunk keresztül – mert Isten szeret minket.”