A szentcsalád mintájára újíthatjuk meg ma is a családot

Chiara Lubich negyven éve tartott beszéde részleteivel köszöntjük a családokat Szentcsalád vasárnapja után. Ma éppen olyan aktuális, mint amikor elhangzott.

a-szentcsalad-mintajara-ujithatjuk-meg-ma-is-a-csaladot

Ma a világ gyakran kátyúban van és a család, mely vele együtt belesüpped a sárba, csak nehezen kerül ki belőle egészségesen, és mód felett szüksége van a kegyelem rendkívüli segítségére. Szívünk mélyén talán más helyzetre, más korra vágynánk, melyben tündökölnek a keresztény erények, és tisztelik, dicsőítik, mintaképnek tekintik a családot. Lehetetlen azonban, hogy ne szeressük saját korunkat, amelyben Isten életet adott nekünk. El kell követnünk mindent azért, hogy olyanná tegyük a családot és a világot, amilyennek lennie kellene. (…)

 

 

 

 

Mert a család nem más, mint egy harmonikus összjáték, egy ékszerdoboz, a szeretet egy titka: házastársi, anyai, apai, gyermeki, testvéri szeretet, a nagymama szeretete unokái iránt, az unokák szeretete a nagypapa, a nagynéni, az unokatestvérek iránt…

Nem más hívja életre, tartja össze, teszi családdá, mint a szeretet. Ha a család csődbe jutott a világban, az azért van, mert alábbhagyott a szeretet. Ahol kialszik a szeretet, ott szétesik a család.

Ezért kell tehát a mi családjainknak onnan meríteni, ahol a Szeretet forrása van. A Szeretet-Isten az, aki tudja, hogy mi a család.

Ő az, aki elgondolta, és a szeretet remekművét alkotta meg benne. Ez minden más művének jele, szimbóluma és mintaképe.

Ha Ő úgy teremtette meg a családot, hogy a szeretet volt az, amivel megformálta, akkor a szeretettel vissza is tudja adni a család egészségét.

 

A mai családnak a szeretet erős injekciójára van szüksége. (…)

Ez a szeretet lesz az, amely minden más eszköznél jobban át tudja majd értékelni a nő helyzetét, s az őt megillető helyre teszi majd a társadalomban. Ez az erős szeretet fogja sok férfiban tudatosítani, hogy jobban részt kell venniük a család életében, és a nővel egyenlő mértékben osztozni a terheken. Ez a szeretet fogja megerősíteni mindazt a jót, ami a problémák ellenére ma születik a családban. Ilyen az őszinteség és a világos beszéd iránti vágy, a bizalmatlanság légkörének csökkenése a fiúk és a lányok között, hiszen ma már elterjedt szokás, hogy kiskoruktól fogva együtt nőnek fel, és így eltűnik a korábban meglévő mesterkéltség, a kapcsolatteremtésre való képtelenség és a lelki gátlások.

 

A szívekben élő Isten szeretete lesz az, amely által felfedezzük a testiség igazi értékét. Nem negatív, hanem pozitív vonásai kerülnek majd előtérbe. Ez a szeretet fogja a társadalmi, politikai és kulturális élet érdekében felgyorsítani azt a már meglévő reményteljes folyamatot, mely bizonyos értelemben visszautasítja a kultúra sugallta érzékiséget. Csak az Istentől származó szeretet lesz képes biztos mércéül szolgálni a felelős apasághoz és anyasághoz. A világban mindennek ellenére a keresés és a nagy változások korszakát éljük, és nem fordulhatunk vissza. Mindazok, akik igazi értékekkel tudnak előállni, nagyon sokat tehetnek.

 

Áll ez azokra is, akik az egységben élő család modelljét javasolják, melyben a kapcsolatok hitelesek, nem az egymáson való uralkodni akarás a céljuk, melyre a társadalommal szembeni nyitottság jellemző, melyben a kegyelem világosságában hoznak döntéseket az élet, a gyermekek javára, melyben helyreállítják a nemzedékek közötti kapcsolatot s újra felfedezik az idősek szerepét. (…)

 

Úgy tűnik számomra, hogy ha vissza akarjuk adni egy család igazi arculatát, eredeti ragyogását, akkor a beszédeken, jó tanácsokon, irányelveken és tapasztalatokon túl

rá kell mutatnunk arra az egyetemes, tündöklő példára is, melyet az Örök Bölcsesség gondolt el: a názáreti családra. A világ összes most élő és eljövendő családja úgy tekinthet rá, mint modellre és mintaképre.

De nemcsak a családok, hanem a család minden egyes tagja általa sejtheti meg, milyen magatartást kell kialakítania, hogyan kell viselkednie, kapcsolatot teremtenie, milyen erényeket kell ápolnia.

 

Józsefben, Mária jegyesében, Jézus nevelőapjában a föld minden férfija, aki férj és apa, a fény, az erő és az inspirációk forrását találja meg. Tőle fogja megtanulni a feltétel nélküli hűséget, a hősies tisztaságot, az erősséget, a csendes munkáséletet, a tiszteletet, a megbecsülést, gyermekei anyjának védelmét, a család gondjaiban való osztozást. Máriában pedig minden nő, aki feleség és anya, felfedezheti, hogy milyennek kell lennie, felfedezheti a férfival való egyenlőségét és saját identitását. József jegyesében megvalósulva láthatja azt az igényt, hogy ő is főszereplő lehessen. Tőle tanulhatja meg, hogyan léphet ki a családi körből, hogy sokak javára kamatoztathassa azokat a gazdagságokat, melyekkel rendelkezik: képességét az önfeláldozásra, bensőségességét, mely biztonságot kölcsönöz neki, különös érzékenységét a vallás iránt, s azt a veleszületett igényt, hogy ártatlanságot, szépséget és tisztaságot sugározva maga körül felemeljen másokat, s így önmaga is

naggyá lehessen.

 

A gyermekek pedig Jézusban, Máriával és Józseffel való családi életében csodálatos egységben fogják egyensúlyba hozni azt a két tendenciát, mely feszültséget okoz bennük: egyrészről azt az igényt, hogy új generációként új fejezetet nyissanak a történelemben, másrészről azt a vágyat, hogy védelmet keressenek szeretteiknél a szeretetben és az engedelmességben. Igen, a Szent Család, az emberi együttélés gyöngyszeme, mely a Szentháromság életét tükrözi vissza, ahol a Szeretet eggyé teszi Istent, ez a Szent Család álljon ma előttünk és legyen mindannyiunkkal.

  • megosztas-feliratkozas-tamogatas
  • Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!

Forrás: Család, a társadalom reménye. Budapest, Új Város, 2002. 16-17.o.

Legújabb könyveink: