Önkéntesként önmagunkhoz

Khaki színű inges, zöld nyakkendős, vidám fiatalok társasága, ők a cserkészek. Ez a politikamentes ifjúságnevelő mozgalom a teljes és felelős emberré nevelést tűzte ki célul, s ehhez nagyban épít a szabadban végzett elfoglaltságokra, a táborozásra, erdei és vízi életre, túrákra és sportra. Hierarchikus, őrsi rendszerben működik. Hazánkban az 1948-as betiltása után, 1989-ben alakult újjá, s működik azóta is egyre gyarapodó létszámmal, teljesen önkéntes munkában szerveződve.
Németh-Nagy Melinda kezdetektől tagja, majd 2014–17-ig csapatparancsnoka volt a mátyásföldi 412-es Kalazanti Szent József cserkészcsapatnak.

Hogyan kezdtél önkénteskedni és miért ezen a területen?

Voltak önkéntes tevékenységeim, de szervezeti szintű, rendszeres a cserkészet lett. Gyerekként kiscserkész lettem, aztán egy időre elvitt a sport, de 18 évesen valami visszahúzott, s akkor váltam vezetővé.
A cserkészet egy speciális dolog, mert itt nagyon sokféle dolgot csinálsz önkéntesként: őrsvezető vagy, aztán a vezetőképzésben kiképző, de ugyanúgy mentünk az erdőbe szemetet szedni, meglátogattunk időseket, utcatáblákat mostunk, játszóteret tisztítottunk.

Ez egy hosszú feladatlista. Mi a jó neked ebben?

Nagyon sokat kapok tőle: kapcsolatot, közösséget, motivációt, szakmai tapasztalatot. Én azokat a tevékenységeket szeretem, amit csapatban csinálunk, az meg olyan, mint egy baráti együttlét: feltölt és kikapcsol. Közben pedig adok, és az is jó érzés, hogy egy kicsit jobbá tesszük a világot a tevékenységek által.

Fiatalként jó ebben részt venni, de nem vesz el ez sok időt a családtól?

Mindig kérdés, hogy mennyit tudsz beletenni úgy, hogy a család ne lássa kárát. De próbálom őket bevonni, velük is szoktam önkénteskedni. Ott voltak, amikor a cserkészekkel templomkert-takarítás volt, és pizzát rendeltünk utána. Aztán legközelebb Zénó fiam már nagyon várta a pizzát, s akkor meg kellett magyarázni, hogy nincsen mindig pizza, vagy más van.
Másrészt, amikor születtek a gyerekek, mindig volt egy kis szünet. Most a negyedik születése előtt lemondtam a csapatparancsnokságról, de később szeretnék majd újra önkénteskedni, más területen is, ez kell nekem a tankfeltöltésre.

Vezetőként nehéz az önkénteseket motiválni?

A cserkészet ebből a szempontból is egy jól felépített rendszer. Már kiscserkészként sokan őrsvezetővé szeretnének válni. Vezetőnek lenni megtiszteltetés, így nincs annyira szükség külön motivációra. De kell a köszönet, hogy érezzék, fontos, amit tesznek Aztán amikor valaki először szervez egy túrát, ott biztos, hogy lesz baki. Olyankor kell ezeket jól lereagálni és nem elvenni a kedvüket.

Mivel buzdítanál másokat az önkénteskedésre?

Egy Gandhi idézet adja vissza számomra legjobban, hogy miért éri meg: „Úgy tudod legjobban megtalálni magadat, ha elveszel mások szolgálatában.”

* * *

A Káposztási Családok Egyesületét (KCSE) Smohay Ferenc és felesége Gyöngyvér, tíz másik családdal összefogva alapította meg nyolc évvel ezelőtt. Tevékenységük nyomán a tízezer fős lakótelep egyre inkább olyan, mint egy falu, ahol az emberek ismerik és segítik egymást. Levelezőlistájuk 1300 családot ér el, vásárt, koncertet, kiállítást szerveznek, közreműködésükkel alakult meg a környék első közösségi tere, a Megyeri Klub, mely otthont ad anyukák, nyugdíjasok és fiatalok találkozásainak.
Egyik önkéntesük Molnár Dénes, kétgyermekes apuka, jelenleg vállalkozó. Ő fotózza a közösségi programokat, és viszi a bio és öko terményeket árusító Szatyorbolttal közös együttműködésük feladatait.

Hogyan kezdtél önkénteskedni?

Öt éve felszabadult némi szabadidőm, és jó ötletnek találtam így elfoglalni magam. Több dologba is belekóstoltam a vöröskeresztes feladatoktól kezdve az állatmenhelyig. Aztán megismerkedtem az egyesülettel, és egyre jobban belefolytam a munkájába, mert meggyőződésemmé vált, hogy először a saját környezetünket, helyi közösségünket kell ápolni és fejleszteni, és majd terjedni fog távolabbra is a jó példa.

Több helyen is aktív vagy?

Eléggé beszippantott a közösségi szemlélet. Amit most is viszek a KCSE mellett, az a Tudatos Vásárlók Egyesületének ökokör programja – mellyel a környezettudatos szemléletmódot igyekszünk terjeszteni –, és egy Waldorf óvoda és iskola alapítványának kuratóriumi tagsága. Illetve ebben az iskolában már a szülői támogatás nagy része is önkéntes munkában, tevékenységekben történik, úgyhogy ezt is ide sorolhatjuk.

A környezeted, családod elfogadja, támogat ebben?

Általában véve igen, sőt a kedvesem is becsatlakozott az egyesületbe pályázatíróként, és gyerekeknek, családoknak szóló koncertek szervezőjeként. De az is igaz, hogy hajlamos vagyok ilyen téren túlvállalni magam, és akkor kevesebb idő marad egymásra. A tágabb környezetünk talán kissé csodabogárnak tart minket, főleg mert korábban egyáltalán nem volt ránk jellemző ez a fajta életfelfogás.

Megéri ilyen áron is, hogy olykor mástól veszi el az időt?

Hiszek abban, hogy a közösségekben végzett önkéntes munkámmal jobb hellyé válik a világ. De persze ki tudja, meddig tartana ez az elhivatottság, ha nem a barátainkkal, és sokszor a gyerekeinkkel együtt, jó hangulatban, örömmel töltenénk el azt az időt, amit erre tudunk fordítani.

Volt már, hogy azt mondtad: Elég, nem csinálom!, vagy csak nem volt rá időd?

Néha át kell gondolni, mi az, ami esetleg már nem fér bele. Akkor elhagyok dolgokat, amikkel már nem foglalkoztam megfelelően, csak még nem akaródzott beismernem magamnak, hogy annyira nem is tudtam velük azonosulni. Olyan feladatokat, amiket magaménak érzek, szerencsére soha nem kellett végleg feladnom. Eddig mindig meg tudtuk oldani, hogy arra az átmeneti időre, amíg nem jutott rá energiám, átvállalja valaki. Nyáron meg sokkal kevesebb a feladat, olyankor pihenünk, feltöltődünk.

Mivel buzdítanál másokat az önkénteskedésre?

Amit pénzért csinálsz, nem csak te vagy – igazán az önként vállalt munkával ismerheted meg magad.