A kert maga az élet – körkérdés a kertészkedésről, mint életérzésről

A sárguló levelek gyönyörűvé varázsolják az erdőket és a parkokat, a családi házak kertjei is sokszor még szebbek talán ilyenkor, mint nyáron vagy tavasszal. A gondozott kerteket csodálva sokszor elgondolkodom, mennyi munka van mögötte, s eszembe jut sok ismerősöm, akik szabadidejükben hatalmas lelkesedéssel és kitartással ápolnak kisebb-nagyobb kerteket vagy akár csak erkélyeket, balkonokat. A kert szimbolikus voltát az irodalomból is ismerjük: a kert a világ kicsinyített képe, vagy éppen a veszedelmektől elzárkózó magánéletet jelképezi. Ismerjük Voltaire Candide-jának zárszavát is: „Műveljük kertjeinket!”

Miért ilyen ősélmény a kert? Néhányakat megkérdeztünk, mi az, ami miatt áldozatokat is vállalva erre fordítják idejüket? Mit hoz életükbe ez a hobbi?

Mióta gondoztok kertet? Honnan jön az életetekbe ez a tevékenység?

Prokopp József: Amióta az eszemet tudom, gondozok kertet. Gyermekkoromban Esztergomban a szigeten volt a kertünk. Finom volt az eper, és a birsalmafára már 3-4 évesen fel tudtam mászni… Mivel a szigeti kertet 1959-ben kisajátították, szüleim az Aranyhegyen, a bazilika kupolájával egy magasságban vettek egy kertet. Sokat dolgoztunk ott főleg gyümölcsért, szőlőért, friss zöldségért, amit egész évben élveztünk, de a kilátás is csodás. Hasonló, mint Babits Mihály előhegyi kertjéből. „Kertem az egész táj, hol óriás csiga kétszarvú dómjával e bölcs bazilika” (Dal az esztergomi bazilikáról) 18 éves koromig az egész nyarat ott töltöttem. Szüleim is onnan jártak a városba dolgozni. Valószínűleg a kert szeretete miatt lettem kertészmérnök.

Zsombok Mária: 16 éve, 32 éves koromban költöztem életemben először kertes házba. Sosem gondoltam, hogy ennyi munkával jár egy kert fenntartása, de első perctől kezdve élveztem a tervezését, kialakítását, a növényvásárlást, az elrendezést, ültetést. Mindig is vágytam rá, hogy legyen egy saját kertem, mert imádom a növényeket. Kiskoromban a nagyszüleim hétvégi nyaralójában szedtük a zöldséget, gyümölcsöt, abból reggeliztünk, ebédeltünk, vacsoráztunk, készültek befőttek télre, nagyon szerettem. Imádtam a zizit, nekem még olyan fa is ‘nőtt’ ebben a kertben (egy földbe szúrt ágas botról lógott a zacskó zizi).

László Edit: Én is kertészkedtem gyerekkoromban, majd hosszú szünet után idősebb koromtól. Falusi gyerekként természetes volt, hogy van kertünk, hogy magunk termeljük meg a szükséges zöldséget, gyümölcsöt. Anyukám mellett sok mindent megtanultam, nekem is elkerített egy kis kertet, ahol kedvemre kísérletezhettem, ültethettem bármit. Aztán városba költöztünk, ahol nem volt mód kertészkedni, de a vágy, hogy egyszer saját kertem legyen, mindig élt bennem.

Ezt az álmom 50 évesen férjemmel együtt meg is tudtunk valósítani Budapest egyik külső, családi házas részén. A házunkhoz kb. 500 m2 kert tartozik, azon tudok kertészkedni.

_{László Edit kertje}

Baranyai Emese: Sajnos eddigi életemben még nem adódott meg igazi kert gondozása, mindeddig csak a balkonkertészetbe tudtam belekóstolni. A nagyszüleimnek volt kertje a nyaralójukban, veteményessel, szőlővel, gyümölcsfákkal és virágokkal, de mivel akkor még kicsi voltam, leginkább csak az esti öntözésben tudtam nekik segíteni. (Ennek szeretete a mai napig megmaradt, kevés olyan nyugalmas dolog van, mint a lemenő nap fényében minden egyes növényt alapos gonddal megöntözni.)

Férjem szüleinek van egy nyaralója, ahová rendszeresen lejárunk, az ottani elég tágas kert kialakításába kicsit besegíthettem. Persze az nem az enyém, bár vannak részletek, ami az én elképzelésem szerint alakult, de azért csak módjával nyúlhatok bele a formálásába. Ritka jó érzés, amikor egy jól sikerült változtatás után látszik, hogy a családtagoknak is ugyanígy tetszik egy új kiültetés.

Az én kertészkedős terem tehát egyelőre az itthoni balkonunk: érdekes és kihívásokkal teli ez a terep, mert nagyon szélsőségesek a viszonyok, erős a szél, sokat tűz a nap, a növényeknek kis kaspókban, ládákban kell gyökerezniük, szóval semmi sem ideális számukra. Egész nyáron kínlódtunk a férjemmel, miket ültessünk, hogyan árnyékoljunk, és mindig valami kipusztult. A kétszeri nyaralás pedig teljesen aláásta minden igyekezetünket, hisz a segítő családtagoktól napi kétszeri locsolást mégse várhat el az ember. Most ez az ősz azonban mindent felülmúl: a vénasszonyok nyara végre tökéletes körülményeket teremtett, minden növényem virágzik és gyönyörű!

Szakmámból kifolyólag amúgy sok időt töltök kertekben (történeti kertek tervezésével, kutatásával foglalkozom), így ezek révén már nagyon sok ötletem, elképzelésem van, hogy ha lenne saját területem, azt hogyan formálnám, milyen növényeket tennék mindenképpen bele.

_{A terasz, amit Baranyai Emese gondoz}

Jakó Judit: Én a templomunk kertjét gondozom. Templomkertünk főkertésze, Erzsi néni két éve nyugdíjba ment, akkor kezdődött kertész-csoportunk tevékenysége. Ahogy a munkák igényelték, úgy lettünk egyre többen.

Idén nyáron egyik pénteki szentségimádás után kint locsoltam a kertben. A kerítésen keresztül kezdtünk el beszélgetni Katival, aki a szentségimádáson azt az üzenetet kapta, hogy jelentkezzen a kertészekhez. Férjével, Istvánnal (hetvenes korosztály) jöttek a következő közös munkára.

A növényeket, virágokat mindig is szerettem, ezért is mentem annak idején a Kertészeti Egyetemre. Mivel saját kertem nincs, ezért a szoba- és balkonnövények jelentették korábban a kertet. Nagyon érdekesnek tartom, és szoktam is próbálgatni, melyik virágot hogyan lehet szaporítani. Pár évvel ezelőtt egy római útról szerzett egy szem levélről sikerült zabra- és bíborpletykát szaporítani.

Mit jelent számotokra ez a tevékenység: kikapcsolódás, házimunka, hobbi, testmozgás?

PJ: Kertes házban lakom Budakeszin, de az esztergomi kert is megvan, amit testvéreimmel közösen művelünk. Életem szerves része ez. Testvéreimmel való kapcsolataim ápolásának is helyszíne. Szívesen megmetszem a szomszédok fáit is. Egészséges is, örömforrás is, hasznos is, sikerélmény is.

ZsM: A kertünk sokszínű és változatos. Van benne dísznövény, fűszerek, zöldség és gyümölcs is. Fenntartása folyamatos törődést, kísérletezést igénylő tevékenység számomra, ami kikapcsol, megmozgat, gyönyörködtet és pihentet, ezért a fűnyíráson és a levelek összegyűjtésén kívül többnyire én alakítom.

LE: Számomra a kert elsősorban örömforrás, teremtés, bekapcsolódás az élet áradásába. Persze munka is, de olyan munka, ami nem kiszívja az erőmet, hanem feltölt, boldoggá tesz. Többnyire egyedül kertészkedem, de egyre többször a férjem is bekapcsolódik.

Szoktatok másokkal együtt kertészkedni?

BE: Ha egyedül kertészkedem, akkor tökéletes nyugalom és elmélyülés, órákat tudnék bíbelődni a növényeimmel. Ha a gyerekek besegítenek, az sokszor vidám, de kimerítő is, mert a kis erkélyen nehéz a takarítás, vigyázni kell, ne potyogjon semmi a szomszédra meg az utcára, és persze mindig mindenki egyszerre akar részt venni benne, négyen pedig már el se férünk kint.

JJ: Mi csoportban dolgozunk, közösségi életünk színtere a templomkert. Ha nagyobb munkák vannak, pl. favágás vagy ültetések, egész sokan össze szoktunk jönni, szükség szerint. Máskor ketten-hárman egyeztetünk, és az aktuális munkákat együtt végezzük. Van, hogy munka után tesszük ezt, olykor szabadságot is kiveszünk, hogy napközben is tudjunk kertészkedni.

Azt is szeretem, amikor a közös munkák után együtt imádkozunk a misén. Szép, amikor a kertész-csoport egymás után áll sorba szentáldozáshoz.

_{Közös munka a budapesti Rózsafüzér Királynéja templom kertjében.}

Mi motivál titeket igazán: az eredmény, a hasznosság (zöldség, gyümölcs), a szép látvány vagy maga a tevékenység?

ZsM: Az én célom egy olyan kert kialakítása volt, ami egész évben zöld, de vannak benne gyümölcsök, virágok is; kizárja a külvilágot, de változatos, buja és egyben rendezett is. Szerettük volna, hogy alkalmas legyen játékra, vendégek fogadására, de kikapcsolódásra, elvonulásra is, ezért tettünk bele játszóteret, ugráló asztalt a gyerekeknek, tűzrakó helyet, teraszt kényelmes bútorokkal és árnyékot adó növényekkel, függőágyat az óriás fenyőfák közé.

LE: A hasznosság nem elvárás részemről, bár örülök, mikor a saját ribizli termésemből tudok befőzni, vagy csak csipegetek a málnából, szőlőből, ebédre saját cukkinit vagy spenótot tehetek az asztalra. Ami igazán motivál: létrehozni valamit, ami általam valósul meg, figyelni, gyönyörködni abban a napról-napra változó világban, amit a kert jelent.

BE: Engem maga a tevékenységgel járó nyugalom mindenképpen ösztönöz, de hozzá tartozik, hogy ha szépen fejlődnek a növények, bevált egy választás, az mindenképp ösztönző. Az ajándékba kapott japán juharom nem érezte jól magát a teraszon, elvittük a családi nyaraló kertjébe. Hihetetlen öröm, hogy túlélte az első telet és gyönyörűen hajtott leveleket idén is a még aprócska fám.

Haszonnövényekkel eddig még nem volt alkalmam foglalkozni, pedig nagyon szeretnék magamnak zöldségeket termeszteni. Legszebb pillanataim a nagyszüleim kertjéhez kötődnek: frissen szedtük a paradicsomot és snidlinget a reggeli pirítós mellé. Olyan finomat azóta sem ettem! Viszont a zöldségtermesztéshez nagyon sok idő és gondoskodás kell, meg persze egy igazi saját kert és egy kicsit önjáróbb gyerekek. Egyelőre el se tudom képzelni, hogy a délutáni különórákra futkosás mellett hogyan férne bele a napba a kertészkedés!

JJ: Szeretnénk minél több olyan virágot nevelni, amit később az oltárra tehetünk. Az idén ültetett rózsák azonnal virágoztak, várjuk, hogy szépen bebokrosodjanak. Vasárnap a 10-es mise után szoktunk a templomkertben beszélgetni. Október első szombatján, templomunk búcsúján az ebéd kint szokott lenni a kertben. Idén egész nap esett az eső, fel voltunk készülve, hogy a templomban lesz az agapé, de az ebéd idejére gyönyörűen kisütött a nap.

Hogy tanultatok bele a kert gondozásába?

LE: Egyrészt a gyerekkori tapasztalatok bátorítottak, hogy kertet művelni nem ördöngösség, másrészt a gyakorlat tanított meg sok mindenre. Az első években bekapcsolódtam a kerületi Kertbarát Körbe is, hogy tanuljak, de az nem sokat adott. Ha valamiben bizonytalan vagyok, utánanézek interneten vagy beleolvasok számos kertészeti könyvem egyikébe.

BE: Szerintem ebbe saját tapasztalattal lehet a leginkább beletanulni. Én sokat tanultam az egyetemen a megfelelő növények megválasztásáról, a növények igényeiről, hogy mit, hová és mikor érdemes ültetni, de a helyi mikroklíma nagyon sokszor felülír mindent. Hiába érzem tökéletesnek a választást, ha a növény végül mégse indul fejlődésnek, újjal kell próbálkozni. Ez a része amúgy kifejezetten izgalmas a kertészkedésnek!

A kertészkedést nem lehet csak könyvből tanulni, mert nagyon sok a bizonytalan tényező, és mindig új és új dolgokra kell reagálni. Hol az időjárás, hol a kártevők írnak felül mindent, és a növényeknek maguknak is azt hiszem, lelke van.

ZsM: Mindig is megragadott a szép kertek látványa, ezért először megvettem nagyon sok növényt, ami tetszett. Azután utánaolvastam kertészeti magazinokban, szakkönyvekben és az interneten, hogy mit hova érdemes ültetni, milyen igényei, tulajdonságai és méretei vannak egy-egy növénynek. Azóta is gyűjtöm az infókat.

A kert kialakítása nem egyszerre történt, hanem folyamatosan a mai napig alakul. Amikor beköltöztünk, még rendkívül elvadult, gondozatlan volt, úgyhogy először meg kellett tisztítani az elszaporodott akáctól, meggytől, borostyántól, de amit lehetett, megtartottunk, és a megmaradt növényekhez alakítottuk a kertet. Voltak tévedéseim, volt olyan növény, ami nem maradt meg a hozzáértés hiánya miatt, például: befüvesítettem a fenyők alatti területet, ami természetesen nem maradt meg, vagy a japán juhar, amit háromszor ültettem át, mire elkezdte jól érezni magát. Volt létra eldőlés, emiatt fán lógás, és most is sokat egyensúlyozom, amikor sövényt nyírok, de a lényeg, hogy mostanra mindennek van helye, amit szeretek.

_{A kert Zsombok Máriáéknál}

Titeket is értek kudarcok és sikerek?

PJ: Szerintem a sikerek és kudarcok egyaránt a normalitásra, a realitásra segítenek az élet más területein is. Ezekből tanulva folyamatosan tanulok és döntéseket hozok.

A ’70-es években a környezetemben divatba jött a fóliasátor. A ház körül a kert kicsi, de azért korai borsónak, reteknek, paradicsomnak én is csináltam egyet. Gyönyörű volt teljes virágban a borsó, de volt, hogy délben olyan melegen sütött a nap, hogy estére az összes borsóvirág elpusztult (megfőtt).

LE: Sikerként értékelem elsősorban azt, hogy a kertünk sárga, terméketlen homokföldjét az elmúlt 20 éves művelésnek köszönhetően fekete termőfölddé változtattuk. Ezt részleges talajcsere, rengeteg komposztálás, folyamatos talajjavítás révén érjük el.

Az első években semmi sem termett a tápanyaghiányos, elhanyagolt homoktalajon, de ez nem szegte kedvünket, megtisztítottuk a sok szeméttől, téglatörmeléktől, és kitapasztaltuk, mi érzi jól magát itt és mi az, amivel nem érdemes kísérletezni. Alapvetően ugyanis nem lehet megváltoztatni a területre jellemző talajfajtát, de fel lehet annyira javítani, gazdagítani, hogy kertészkedésre alkalmas legyen.

BE: Egyetlen nagy kudarcom van: gyakorlatilag még soha semmilyen balkonnövényt nem sikerült rendesen átteleltetnem. Szinte mindent újra kell kezdeni tavasszal, mert még egy módszer sem vált be nálam. (Ez persze anyagilag is elég megterhelő.)

Egyik évben a nővérem tölcsérjázmint vett ajándékba anyukámnak és nekem is, ugyanabból a kertészetből. Nyáron egész szépen fejlődött az enyém, sok virágot hozott, de anyukáméhoz képest semmi nem volt, az övé háromszor akkorára nőtt, alig bírta támasszal. Eljött az ősz, megkértem anyukámat, engedje nála teleltetni az enyémet is. Mondanom sem kell, az övé gyönyörűen átvészelte a hideg hónapokat, az enyém, bár ugyanazt a gondozást kapta, teljesen tönkrement. Idén már nem is vettem, nem is kaptam, hozzá járok a tölcsérjázminban gyönyörködni!

Judit, egy templomi közösség életében mit jelent a közös kert?

JJ: A kis kerti út építése volt az első közös munkánk, ahol egy profi kertépítő vezetésével apukák, anyukák és több gyerek is részt vett a közös munkában. A covid idején közös beltéri program nem lévén, nagy ajándék volt együtt dolgozni a kertben.

Egyik alkalommal szombat délután mentem füvet nyírni. A kertkapuban összefutottam egyik hittanos testvérünkkel, aki misére jött volna, de nem volt akkor mise. Azonnal felajánlotta segítségét a fűnyíráshoz. Úgy éltem meg, hogy a Szentlélek vezette őt oda.

Sok tervezés, szavazás és válogatás után végül idén nyáron vettünk három kovácsoltvas kerti padot. Többünk nagy álma, hogy a templomba járó hívek minél többen felfedezzék a kertet.

Tavaly adventben például építettünk kerti Betlehemet. Sokan részt vettek benne. Öko-csoportunk büszkesége az alkotás, mert szinte teljes egészében újrafelhasznált anyagból készült.

Mi hiányozna mindebből a sok élményből legjobban, ha nem lenne kertetek?

ZsM: Az inspiráció, a változatosság, a látvány, a tér. Ha nem lenne kertem, hiányozna az inspiráció, nem alakíthatnám a környezetemet úgy, ahogy nekem jó. Hiányozna az a változatosság, amit minden évszakban megélek általa, sokkal sivárabbak lennének a hétköznapjaim a látványa nélkül, és a tér is beszűkülne, ha nem lenne kert.

LE: A legjobban az a szabadságélmény hiányozna, amit a kert nyújt. Az a tény, hogy a lakásból kilépve a természetben vagyok, fű, fa, virágok vesznek körül. A kert minden nap új meglepetést tartogat, új növények keltek ki, szaporodtak el, mások kikoptak, valami épp kinyílt, valami elmúlt – mint az ember életében. Vagyis a kert maga az élet.

BE: Mivel nincs kertem, így csak azt tudom elmondani, hogyan lenne számomra teljes a kert. Azok a színek, illatok fogadnának, amiket én választok. Lenne benne sok napsütés, és csak egészen kevés árnyék, a gyep virágos lenne, nem csupán zöld: harsogna a sok tarka virágtól, növénytől. Hársfát mindenképp ültetnék és rengeteg loncot, nem törődve a méhekkel és a darazsakkal. A teraszon hatalmas dézsás növények lennének körben, valahol oldalt pedig egy kisebb veteményes, ahol a zöldségeim nőhetnek. No és persze jó lenne egy tágas pince is, ahol kedvemre teleltethetek és palántázhatok.

Reggelente a teraszon a növényeim között innám a kávét, és minden hársfa-virágzáskor családi/baráti összejövetelt tartanék nálunk, senki ne maradjon le róla!

PJ: Nekem maga a kertészkedés!